A szakítás mindig szívet tépő, még akkor is, ha te kezdeményezed a végső búcsút. Azonban nem feltétlen kell több fájdalmat okozni a másiknak, mint amennyi szükséges. Megvannak a módja annak, hogyan szakíts határozottan, mégis kíméletesen. Nézzük ezeket! 

 

Ne hirtelen felindulásból tedd

 

A szakítást általában megelőzi egy rosszabb időszak, amikor valamelyik félben felmerül a gondolat, hogy valami már nem működik. A legtöbben nem szoktunk egy kósza gondolat hatására egyből a tettek mezejére lépni, hanem hetekig, akár hónapokig mérlegeljük a lehetséges megoldást. 

Sokan itt szokták elszúrni. Tudják, hogy a kapcsolat már halálra van ítélve, ám még nem jutottak el addig, hogy konkrétan szakítsanak. Viszont egy heves vita hatására kiengedik a negatív érzelmeiket. Ettől aztán csak még jobban elszabadulnak az indulatok, és olyan lelki sebeket ejtenek egymáson a felek, amelyek hosszú ideig fognak gyógyulni. 

Ha már egy ideje fontolgatod a szakítást, akkor azt mindenképp egy előre megtervezett alkalommal ejtsd meg! Ha összeszedetten és higgadtan állsz ehhez a kellemetlen helyzethez, kisebb eséllyel fognak elragadni az érzelmeid, és nyugodtabban tudod kezelni a (volt) partnered érzelmi kitörését. Így elkerülheted azt, hogy olyat mondj neki egy vita hevében, amit nem gondolsz komolyan. 

 

 

Ne beszélj mellé!

 

Sokan annyira tartanak attól, hogy a szakítás alkalmával megbántják a másikat, hogy virágnyelven kezdenek el beszélni. Ilyenkor szoktak előkerülni a jól ismert, üres frázisok, mint például “Lehetünk még barátok”, “Mindig ugyanilyen fontos leszel nekem” vagy “Továbbra is találkozhatunk”

Ezekkel a kedvesnek szánt, mégis kamu szövegekkel egyetlen gond van: feleslegesen keltenek reményt a másikban. Ha a másik még szerelmes beléd, könnyen elringathatja magát abban, hogy a szakítás átmeneti, és nektek még lesz dolgotok egymással. 

A legjobb, amit tehetsz, hogy őszinte vagy a másikkal. Ahelyett, hogy azt mondod: “Nem vele van a baj, hanem veled…” mondd el a valódi indokot: “Sajnálom, már nem érzem azt, amit az elején. Kiszerettem belőled, és jobb, ha szakítunk.”  Lehetséges, hogy ez abban a pillanatban fájdalmas lesz. De inkább egyszer fájjon nagyon, mint sokszor kicsit. 

Arra azért ügyelj, hogy az őszinteség nem egyenlő a bunkósággal! Ha utálod, ahogy beszél, ha rájöttél, hogy valójában sosem vonzódtál hozzá, vagy ha butának tartod nos...ezeket nem feltétlen kell az orrára kötni. Ilyenkor kíméletesebb azt mondani, hogy rájöttél, nem illetek össze, vagy hogy nem vagy belé szerelmes. 

 

Vedd komolyan a döntésedet!

 

Ha már egyszer szakítottál vele, rendkívül nagy bunkóság ennek ellenére folyamatosan keresni. Hiába vagy túl rajta érzelmileg, hiába tudnál vele mindenféle nehézség nélkül beszélgetni (vagy khm...szexelni), elképzelhető, hogy ő még szeret, és minden egyes beszélgetés, találkozás vagy összebújás sebeket ejt a lelkén. Ez pedig azt jelenti, hogy kihasználod őt, ami nem túl szép dolog. 

Ha úgy gondolod, hogy ő még érezhet valamit (annak ellenére is, hogy ezt letagadja), inkább ne keresd! Bár kicsi az esélye, hogy két szerelmes a szakítás után barátként folytatja tovább, ha mégis így alakulna, inkább ő kezdeményezzen. 

 

 

Hadd legyen rád dühös

 

Elképzelhető, hogy akármilyen kíméletesen is szakítasz vele, mégis könnyekben tör ki, vagy ellenkezőleg, felkapja a vizet, és rád zúdítja az összes bűnödet. Ne akard mindenáron kiengesztelni, sajnos ez általában csak olaj szokott lenni a tűzre. Ha elveszítette a fejét, inkább fejezzétek be a találkozót! Ne érezd rosszul magadat emiatt, ha még szerelmes beléd, érthető, hogy rosszul érintette a búcsú. Hagyj neki időt, amíg lehiggad, később pedig akár nyugodt körülmények között ismét nekifuthattok a beszélgetésnek.